"Tisztelettel köszöntök mindenkit!
A művészek egyszeri és megismételhetetlen belső erőknek, érzéseknek,
benyomásoknak engedelmeskedve alkotják műveiket. Ugyanígy van ez a
alkotásokkal kapcsolatos gondolatokkal is. Amikor megnéztem a kiállított
anyagot és hazamentem, lejegyzeteltem magamnak a gondolataimat, amiket
most Önökkel is szeretnék megosztani.
Az első dolog, ami eszembe jutott a művek kapcsán a szabadság. Azt gondolom,hogy éppen a szabadság a művészetben az egyik legnagyszerűbb dolog. A határok átlépése, a szabad ki-be járás egyik művészi területből a másikba.
Kilépve a mindennapi időből, térből, világot látni, új témákat és technikákat megismerni – mindez a művészek számára kifogyhatatlan inspirációt jelent.
A kíváncsiság, a megnyílás, a felfedezés vágya és az egyetemesség iránti
igény természetes ösztön. Valójában nincs semmilyen határ, amely falak közé
zárhatná a kibontakozni kívánó alkotói világot. Erre bizonyíték ez a kiállítás is, ahol technikák és stílusok széles skáláját vonultatják föl a művészek, az ékszertől a szobrászati alkotásokon át az egyik legősibb kézműves mesterségig, a kovácsolásig.
A másik dolog, ami eszembe jutott, a tradíció és a megújulás lehetősége a
művészetben. A gondolatok, amelyek egy alkotó embert foglalkoztatnak,
azok az emberiség több ezer éves történetének visszatérő érzései, gondolatai,problémái, csak a kifejezési forma változik, amellyel az adott kor számára mindezt láthatóvá, megérezhetővé akarják tenni.
Sokan szembeállítják az aktualitásra törekvő tendenciákat a lezártnak,
befejezettnek tartott tradicionális művészettel. De látnunk kell, és erre ez a tárlat is nagyszerű példa, hogy nincsenek vagy-vagy helyzetek. Ami látszólag eltűnik,búvópatakként él tovább. Ha végig tekintünk a kiállított tárgyakon, legyen szó ötvöstárgyról vagy szobrászati alkotásról, ékszerről vagy éremről, a tradicionális motívumok, a hagyomány tisztelete éppúgy mélyen benne élnek ezekben az alkotásokban, mint az újításra irányuló igyekezet.
A hagyomány és újítás kapcsolata, a két fogalom közötti szintézis teremtés
sokféleképpen képzelhető el. Itt a kiállításon a tradíciót tiszteletben tartó, annak keretein belül új tartalmakat kereső művészi szemléletű tárgyak bizonyítják e szintézis megvalósulásának lehetőségét.
A sokoldalú művészi látásmód egyaránt nyomon követhető nemcsak a kiállítás
összképét tekintve, hanem az egyes művészek ouvreján belül is.
Ami közös az összes itt látható műben, az az alapanyag. A fém. Na de milyen
fém? Ott egy rozsdás vas, egy csillogó krómacél, egy nemes ezüst, vagy éppen egy meleg fényű réz. És hogy mindez milyen formában jelenik meg: amorf vagy biomorf, részletgazdag vagy monumentális, statikus vagy lebegni vágyó formában ez az alkotó személyiségétől függ.
Szerteágazó kapcsolatok óriási rendszerébe illeszkednek a kiállított
művek. Mégis közös bennük, hogy az ember olyan alapvető tulajdonságai
mozgatják, amelybe beletartozik a transzcendencia áhítása, a játék öröme,
és az az elnyomhatatlan ösztön, hogy a természethez és a kozmoszhoz való
viszonyra emlékeztessenek. Mindegy, hogy új vagy régi világot idéztek
meg az alkotók, az általuk teremtett más-világokkal kiléptetnek bennünket
megszokott valóságlátásunkból, léttapasztalatunkból.
Néhány mondat erejéig szeretnék kitérni B. Laborcz Flóra műveire,
hiszen az itt nyíló kiállítás részeként a művésznő saját kamara kiállítása
is megnyitásra kerül. Flóra alkotásaiban szüntelenül keresi, kutatja az
önkifejezési formákat, lehetőségeket. Nagy kísérletező kedvvel, egyéni
szimbólumaival a saját, öntörvényű útját járja. Műveiben egyszerre vannak
jelen a személyes emlékezés szövedékei, a jelen időben megélt hétköznapok
tapasztalatai, a magánszféra, a gyermekkor legintimebb, rejtett zugai.
Az anyag és az alkotó gesztus között nap mint nap újrakezdett párbeszéd
többnyire műtermi magányában zajlik, ám egyáltalán nem elszakadva
az élettől, hanem szoros érintkezésben a jelen valóságával. Kevesen
vannak azok, akik nemcsak művészi munkájukat, hanem a művészeti élet
társadalmi elkötelezettségeit is vállalva vesznek plusz terheket a nyakukba.
Az ilyen embereknek, mint Laborcz Flóra köszönhető többek között egy
ilyen csoportos kiállítás létrejötte, amelyet én most szeretettel megnyitok.
Köszönöm a figyelmüket!"
Kokas Nikolett